van egy hely..

van egy hely,ahol a titok nem titok többé, ahol a fájdalom nem létezik,ahol mindenki mosolyog és ahol mindenki szeret mindenkit. ez az én álmom.. az én álmom az én kisebb helyem. ide menekülhetek ha fáj, ha rossz vagy csak ha nem vagy velem. vagy ha éppen elhagytál. most ebben a szívszorító pillanatban te hagytál el. nekem ezért könnyebb az álmaimban élni, mint észrevenni a valóságot. hogy te már nem szeretsz, lehet,hogy sose szerettél, itt mindenkinek csinos vagyok, nem vagyok alacsony, nem vagyok törpe, itt nem kell szemüveget hordanom,hogy élesen lássak.. itt minden egyes lépésem erős, magabiztos, akár egy 10 centis magassarkú köves cipőben is. itt lehet,hogy hideg van,lehet,hogy van nappal éjszaka de elég egy szál, divatos barna kötött pulcsi és meleg van. lehet,hogy egy divatos sapkát is hozzá veszek, mert csak úgy brahiból,hogy csinosabb legyek. 

itt mindenki a barátom.. az is akit amúgy nem szeretek, és magamhoz képest kevesebbnek tartok. itt én is kedves vagyok,sokkal kedvesebb,mint általában. itt minden nap találkozhatok veled, igen veled, akitől már szeretnék egy két 'köszönést' kapni.. itt már te, igen te, akivel szeptember elején csókolóztam először egy buszmegállóban, egyszerűen csak jóban vagyunk. nem mint egy szerelmes pár. nem. mint két ember.. mint egy fiú és egy lány.. és igen te, te aki a legjobb fiú barátom vagy, te itt is ugyanolyan tökéletes vagy.. 

álom~valóság. 

szerencse,hogy vannak még álmaim. és lehet,hogy sosem lesz úgy,mint ott.. de van,hogy odamenekülhetek.