történet.. /saját írás. /

csak álltam ott. néztem ahogyan elmegy. nem szóltam utána, féltem. 

nem tudtam,hogy mit akarok.de  abban biztos voltam,hogy szeretem.

de féltem. tudjuk milyen ez.. ? hát persze, amikor félünk kimondani amit gondolunk. félünk kimondani az igazságot. nem törődtem vele,mi van ha ő is szeret engem. csak hagytam,hogy elsétáljon, megfosztottam magamat és őt is a boldogságtól. Lehet,hogy nem sétált volna el. Lehet,hogy csak a nevét kellett volna kiáltanom. Lehet,hogy odajött volna és minden úgy lett volna,mint a legelején. Lehet,hogy elvesztettem?

Kérdések,amire lehet,hogy soha nem kapunk válaszokat.. Lehet,hogy minden egyes nap gyötörni fog a gondolat, minden kérdés fájni fog, lehet,hogy megérdemlem,hogy fájjon. Féltem. Féltem elmondani, féltem bizonyítani az érzéseimet. Inkább hagytam,hogy elsétáljon az egyetlen boldogságom. -

Ahogy ezt végig gondoltam és átfutott az agyamon, hogy mire vágyom. Megszólaltam. Kimondtam, kimondtam a nevét. Ez a név nekem egyenlő a boldogsággal, a szeretettel és igen, sajnos sok fájdalommal is. 

Hátranézett. Rám nézett. Látta,hogy ki szól utána.. Nem tudom, mit gondolhatott. Nem tudom mit érezhetett, de megállt. közelebb léptem. Nem én sétáltam oda hozzá,csak közelebb merészkedtem életem egyik legkedvesebb emberéhez. Három lépést tett előre. Én amikor láttam,hogy elfog sétálni azt hittem, már a világvégén jár,de csak hármat lépett és máris olyan közel állt hozzám, mint még soha senki. 

Megszólalt. az ő igazi szép hangján. Én csak mosolyogtam, szavakat nem tudtam kiejteni a számon. Csak bámultam rá, ahogy ő rám. néztük egymást,majd elmosolyodott. Úgy gondoltam,most jön a vég. Most fog, leteremteni a sok hülyeségért amit tettem. Hogy megfosztottam a boldogságunktól. Nem mosolygott. Tudtam. 

Életemben nagyon kevésszer tévedtem.. Most ez beteljesülni látszott. Nem szólt. Megölelt. 

Ebben az ölelésben minden érzelem benne volt. Tudtam, szeret. Nem szólt, nem szóltam. megsimogatta az arcom, és egy puszit nyomott a homlokomra. Azt mondta mennie kell. Elsétált. 

Tudtam,hogy most így,hogy tudattam vele, hogy kell nekem és még mindig ugyan úgy szeretem, nem baj,hogy elment. szeret. Szeretem. Életem legjobb döntése volt,hogy kimondtam azt a varázslatos nevet, tökéletes helyes. Tökéletes időben. *